A Mi Magunk legfrissebb adásában részletesen beszámolt róla Barcsa-Turner Gábor, Incze Béla és Zagyva György Gyula, hogy a kormány miféle színjátékot folytat “határvédelem” címszó alatt. A tegnapi napon mozgalmunk Vezetősége közleményben szólította fel a magyar kormányt, hogy fejezze be a kirakatintézkedéseket, és valóban koncentráljon hazánk, és Európa védelmére. Az alábbiakban pedig képes beszámolót láthattok a határon eltöltött másfél napunkról. Ezzel egyrészt betekintést nyerhettek a vármegyés életstílusba, másrészt saját szemetekkel is láthatjátok, hogy mi az igazság a határvédelem kapcsán.

Egy fotós híján a teljes csapat, itt még Budapesten.

A Keleti pályaudvarnál pont integethettünk azoknak az antifáknak, akik nem értesültek róla, hogy felvonulásunk elmarad, így ők aznap a semmi ellen tiltakoztak, mind a harmincan.

Budapesti vármegyések, még hazai pályán. Ekkor még friss, és üde volt a csapat.

 

 “Vármegyés megveti a kényelmet, mert a kényelem megöli a fegyelmet.” Szálláshelyünk első éjszaka. Egy bezárt MOL kút fedett részét választottuk táborhelyül a szakadó eső végett. Nagy kár, hogy a jelenlétünk okán kiérkező járőr arcáról nem készült fotó.

Másnap reggel első dolgunk volt ellenőrizni, hogy a zöldhatár mentén hol húzódnak csempészútvonalak. Migránssal, vagy embercsempésszel nem találkoztunk, de a jelzéseiket megtaláltuk. A határátkelő innen légvonalban maximum 600 méterre van, a rendőröknek mégsem sikerült ezt felfedeznie. Lehet, hogy nem ártana a zöldhatárra fókuszálni?

Reggelizik a csapat. Itt sem a kényelem volt a fő szempont.
Tagszervezetünk üzenete a horvát határról.

A beremendi határátkelő egy nyugalmasabb pillanatban. A kormány színjátékának egyik fő helyszíne. A zöldhatáron elvétve vannak csak őrszemek, de itt aztán zajlik az erődemonstráció…
Budapesti csapatunk egy része.

Kukoricás a zöldhatár mellett. Egy nyúlnak viszonylag széles ez az ösvény, nem? A rendőrök becsületére legyen mondva, hogy legalább a környéken tartózkodtak, de tőlünk egy alkalommal sem kérdezték meg, hogy miért sétálgatunk egy olyan csapáson, ami Horvátország felől érkezik…

Incze Béla és Barcsa-Turner Gábor a zöldhatár mellett kialakított rádió stúdióban.

Zagyva György Gyula is elmondta álláspontját a kormány színjátéka kapcsán.

Hazafelé Mohácson iktattunk be egy rövid pihenőt, és ha már erre jártunk megtekintettük a Hősök Ligetét.   Nem mindennapi emléktábla a mohácsi Hősök Ligetében. “A Mohácsnál 1944-ben életüket vesztett német katonák emlékére. Állíttatta: Mohács város lakossága 2003.” Jó volt látni, hogy vannak, akik hálával gondolnak szövetségeseinkre, annak ellenére, hogy ez manapság sajnos nem a legnépszerűbb álláspont.

Budapest felé menet beköszöntünk bátaszéki bajtársainkhoz, akik épp egy bicikli túráról tartottak hazafelé. A folyamatot meggyorsítva hatodik utasként befogadtuk az egyik bringát.

– Fővárosi HVIM –